Egy gyakornoki melóra jött ki tizenötben egy kis londoni ügynökséghez, ahol aztán mindent ő csinált, a képszerkesztéstől az animáláson át a szövegírásig. Így a saját Instagram-fiókját is elég profin építgethette. Igazi magyar álomprofil volt ez Londonból. Nagyon ment, mert elég magányos volt ahhoz, hogy sok időt beletegyen, és mert épp a kivándorlási görbe megfelelő pontján kapta el a hullámot. 25-35 közötti nők figyelték Londonból, Berlinből, Amszterdamból, mindenhonnan, ahova otthonról menekülni lehetett, mintha ezek a városok összeolvadtak volna a neten egy nagy, magyar lakta faluvá. De volt még egy érdekes réteg a követői között, az 55-65 közötti nők és férfiak, szinte mind Magyarországról. És tőlük jött a legtöbb lájk és komment, Dorottya tudta, hogy rajta keresztül érintkeznek a saját elvándorolt gyermekükkel. Ő lett a lány, aki a gyerekük életét éli.
Méh. Nyak. Rák. Otthonról kijöhetett Londonba. De a rákból hova meneküljön.
Dorottya nem is a saját élete elvesztésétől fél leginkább. Hanem attól, hogy az édesanyja nem érezheti úgy: megérte, hiszen a gyerek boldogan él ott kint, abban az ismeretlen világban. Ha ő most idő előtt kilép ebből, akkor azzal az anyja minden túlóráját és nélkülözését, elmúlt négy éve minden magányosságát teszi teljesen értelmetlenné. Ha úgyis el kell veszítenie az anyját, akkor veszítse el úgy, hogy az anyja boldognak hiszi.
Dorottya. Exit. Drexit. Azaz a tökéletes kilépés: megörökíteni az édesanyja számára azt az életet, amit élhetett volna. Az anyja hatvanöt éves, a családjukban anyai ágon minden nő meghalt a hetvenötödik születésnapja előtt, az anyja maximum öt évvel élheti túl őket, úgyhogy legfeljebb tizenöt éve van hátra. Tehát Dorottyának tizenöt évre kellett Instagram-tartalmat gyártania.
– Dorothy, egy hónapon belül látványosan romlani fog az állapota.
– Jó, de mikor halok meg? – kérdezi, mintha csak a munkahelyén kérdezne rá a következő határidőre.
– Nem tudjuk pontosan. Pár hónap, fél év.
Tudja, hogy bárhogy néz is ki, tud olyan szűrőt választani, ami gyönyörűnek mutatja. De azzal is tisztában van, hogy hamarosan a kezét is alig tudja majd mozgatni, és hogy a képernyőtől annyira émelyegni fog, hogy két percnél tovább nem tud majd dolgozni. És erre nincs eszköz a Photoshopban. Nincs sok ideje, el kell kezdenie a Drexit végrehajtását.
A Drexit első lépése: csökkenteni az Instagram-aktivitását, mert a mostanihoz igazított tizenöt évnyi fotót és videót nem tud majd legyártani a fennmaradó pár hét alatt, amíg még használható állapotban van. Szóval a követőit szép lassan rá kell szoktatnia a heti egy tartalomra.
A Drexit második lépése: habár eddig néha beleszőtt egy-két ironikus közéleti megjegyzést a posztjaiba, ezentúl erről is le kell szoknia, hiszen nem tudja tizenöt évre előre megjósolni a hazai és a globális közélet alakulását. Amúgy is, a húgát idegesíti, amikor elkezd a magyar viszonyokról beszélni, mert olyankor vagy számon kérő az otthoniakkal, vagy mindent túldramatizál; ne pofázz bele kívülről, Dorottya.
A Drexit harmadik lépése: kitalálni az életet, amit negyvenhárom éves koráig élni fog. Talán úgy dönt majd, hogy Amerikába költözik, hiszen a Brexit óta Anglia már nem olyan vonzó, és habár Trumpot gyűlöli, New York még mindig jobb, mint az Európától elszakadt London; Manhattanben megismeri majd Tomot, leendő férjét, egy menő reklámos buliban; randizgatnak, utazgatnak, összeköltöznek, összeházasodnak, gyereket vállalnak, kettőt, két kislányt, Saraht és Elisabetht; Dorottya elég sokat felszed a terhesség alatt, az anyukája és a húga is hajlamos a hízásra, de aztán rátalál egy jól működő diétára, amivel le tudja adni a felesleget; Tommal kisebb válságba kerül a házasságuk a sok stressz miatt; egy sorházba költöznek egy New Yersey-i kisvárosban, ahonnan vagy egy óra Tom munkahelye, ráadásul rohadt unalmas hely; de addigra Dorottya már elég jó kapcsolatokat épít ki a szakmájában, így meg tudja alapítani a saját kis ügynökségét, amit Dorothy’snak nevez el, a logóját még ma éjszaka gyorsan meg kell tervezni; szóval Sarah és Elisabeth már ott mennek óvodába, Tom pedig mindennap ingázik, vonattal persze, ez az ingázás eléggé megviseli őket, ráadásul Tom beleszeret az egyik munkatársába, így elköltözik, de rájön, hogy Dorottya nélkül nem tud élni, így pár hét után visszatér, majd úgy döntenek, vállalnak még egy gyereket; a kis Tim Down-szindrómás, talán túl későn jött, de egészen új dolgokra tanítja meg Dorottyáékat.
A Drexit negyedik lépése: heti egy poszt, azaz tizenöt évre hétszáznyolcvan poszt legyártása. Egy New York-i statisztaügynökség portfóliójából kiválasztja Tomot, Sarah-t, Elisabetht és a kicsi Timet; Sarah-t csecsemő, három-, hat-, kilenc- és tizenkét éves változatban is, Elisabetht csecsemő, három-, hat- és kilencéves változatban, a kicsi Timet pedig csak csecsemő változatban, és Tomnak is csak egy férfit választ, hiszen belőle, Dorottyából is csak egy van, öregíteni meg már minden hülye tud. A megtakarításának felét erre a fotósorozatra költi; elmennek a Grand Canyonba ketten, Torontóba a hároméves Sarah-val, Hawaiira a hatéves Sarah-val és a hároméves Elisabethszel. Majd Airbnb-n lefoglalja a leendő lakásukat egy hétre, és berendezi a New Yersey-i életüket. A fotózás alatt eltelik tizenöt nyár, tizenöt ősz, tizenöt tél és tizenöt tavasz, és egyszer csak ott ül negyvenhárom évesen a külvárosi, kertkapcsolatos sorház teraszán, a kicsi Tim az ölében, míg Tom a tizenkét éves Sarah-val és a kilencéves Elisabethszel játszik. Dorottya nézi őket, miközben Timet ringatja, majd Timmel a kezében odaszalad a lányokhoz, és szorosan átöleli őket. Beleszagol a hajukba. A kislányok kicsit megrémülnek, úgy tudták, egy reklámban fognak szerepelni, nem értik, hogy a reklám beli anyukájuk miért szorítja őket ilyen szorosan, de aztán átadják magukat az ölelésnek. Dorottya az utolsó nap éjszakáján megszerkeszti a fotókat: a melle kissé megereszkedik a kurzor alatt, a feneke elterebélyesedik, az anyja régebbi képeiről másolja át a ráncokat a saját arcára. Tom egyre színtelenebb lesz, ahogy a stressz lassan megeszi a lelkét. És még azon az éjszakán megírja az összes bejegyzést, hétszáznyolcvanat, pedig most nemcsak egy-két szót és pár emojit tesz a szövegekbe, mint korábban, hanem hosszan és őszintén ír minden krízisükről és nehézségükről, és hálás minden egyes boldog pillanatért.
A Drexit ötödik lépése: amikor már egy hete folyamatosan csak hány, akkor aktiválja a tervet. Nem posztol többet a saját életéből, hanem elindítja a befotózott sorozatot. Beidőzíti a bejegyzéseket, az utolsót 2034. július 13-ára, és csak reméli, hogy akkor még lesz Instagram, és hogy az anyja egy nappal sem él tovább, és sose tudja meg, hogy ő akkor már rég nincs. Már alig-alig válaszol a kommentekre, pedig milyen sokan milyen boldogok, hogy Tommal egymásra találtak, és drukkolnak neki, hogy az új, amerikai élete igazán sikeres legyen. De nem lehet túl aktív, szép lassan ki kell szállnia ebből. És sikerül is, a harmadik héten szinte már csak követője a saját fiókjának, a fájdalomcsillapítóktól olyan kába, hogy nem is emlékszik, milyen poszt jön, így újra és újra meglepődik Dorothy csodálatos és őszinte életén, és izgatottan várja az új tartalmakat.
A Drexit hatodik lépése: a legnehezebb. Annyira össze kell vesznie a húgával és az anyjával, hogy már csak Instagramon kövessék őt. Nem hívni őket, mert a képeket manipulálhatja, de a hangja elárulná. Ezért is alakította úgy az életét Instagramon, hogy Amerikába költözik. Hiszen tudja, hogy az anyjának és a húgának nem lenne pénze, hogy kirepüljenek – meg félnének is a hosszú repülőúttól. Ír nekik egy búcsúlevelet, hogy Amerikába költözik, ami legalább megpecsételi azt az eltávolodást, amit évek óta érez; nem az ő hibájuk, de olyan más az az élet, amit élnek, hogy az már összeegyeztethetetlen az övével; hogy ő Magyarországgal már végzett, hogy ő már nem is akar hazautazni, és szeretné őket úgy megőrizni az emlékezetében, ahogy most benne élnek; nem szeretné végignézni, ahogy ők is elsüllyednek a hazai mocsárban; hogy pontosan hol lakik majd, azt nem árulhatja el; kérlek titeket, ne keressetek, könyörgöm, szia, anya, azért hiányozni fogsz, és kösz mindent.
A Drexit hetedik lépése: a megtakarítása másik feléből tizenöt évre, havi rendszerességgel névtelen utalást beállítani az anyjának.
A Drexit utolsó lépése: a végső exit.
